Sábát Sálom!

Sábát Sálom!

Sábát Sálom!

Milyen fontos, ősi köszöntés!

Kívánhatunk-e a másik számára jobbat, mint a béke?

Ha béke van, minden van. A „békesség” nem a háború és a csatazaj hiánya. Nem a ránk erőltetett „fegyverszünet”. A béke az, amikor minden a helyén van.

Amikor nincs betegség fájdalom félelem zűrzavar harag igazságtalanság éhezés gyűlölet…

Sábát Sálom!

Hol van hát a béke? Elég bekapcsolni bármely hírcsatornát, hogy lássuk: pusztul a Föld, szenved az ártatlan, és igen, TERJED A VÍRUS, és csak lelkünk legmélyén remélhetjük, hogy ide nem ér el, a városunkat nem érinti, az ismerőseinket kikerüli, legalább a családot ne…

Sábát Sálom!

Honnan? Honnan jöhet a „Sálom”?

A középkor rabbijai nem vezettek be újabb gyásznapokat a különböző csapásokra. Úgy vélték, minden kor viszontagságainak meg lehet találni a megfelelőjét a Tanakhban. A Tisá Böáv gyásznapja az első és a második szentély lerombolásának ugyanúgy emléket állít, mint három későbbi tragédiának, melyek – a hagyomány szerint – ugyanezen a napon történtek.

Ha pedig a gyászunk gyökerét a Tanakh mutatja meg – a Sálom forrását is ott kell keresnünk!

A Vájikrá (III. Mózes) ezt ígéri:

„Ha rendelkezéseim szerint éltek, és parancsaimat megtartjátok, és végrehajtjátok azokat … Békességet adok az országban; ha lefeküsztök, senki sem riaszt föl benneteket.” (26:3;6)

A híres „papi áldás” utolsó mondata ez: „Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet!” A Zsoltárok könyve tele van a békesség kérésével és ígéretével – ami mind a Minden.atótól ered.

A zsoltárokat jórészt Dávid írta, a hadvezér és király, aki tudta, mit kell tenni a győzelemért, de azzal is tisztában volt, hogy Sálom nem azért lesz, mert megküzdöttünk érte, megalapoztuk, felkészültünk.

A valódi Sálom egy áldás, ami az Ö.valótól érkezik.

Ki méltó a Sálomra?

Bárki és senki.

Bárki, mert csak egy kritériuma van a Tóra szerint: „Ha rendelkezéseim szerint éltek, és parancsaimat megtartjátok, és végrehajtjátok azokat…” Ez alapvetően egyszerű.

Akkor most gondold végig: Egyszerű? Te vajon megtartod? A 614-ből nézzük most csak ezt az egyet:

„Szeresd tehát az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel.” (Dvarim /V. Mózes/ 6:5)

Valóban olyan valós, aktív, hiánytalan szeretettel fordulsz Felé, ami meghatározza az egész életedet? Tudod, ami alól nincs „kényelmi kivétel”. Nincs „mindenki ezt csinálja”, „ennyi még belefér”, „ne vigyük túlzásba”… Mi motivál? A hagyománytisztelet, az erkölcs – vagy valóban az Ő akaratát keresed, és ennek mérlegén éled a mindennapjaidat?

A Sálomra önmagában senki nem méltó.

Hogyan lehet mégis Sálomunk?

Jesájá/Ézsaiás próféta szerint a Messiás a Békesség Fejedelme1 lesz. Mi hisszük, hogy ez a Fejedelem már megszületett, meghalt és feltámadt – azért, hogy minket, akik ezt az előbb idézett egyetlen parancsot sem tudjuk megtartani, mégis megbékítsen az Ö.valóval. Hisszük, hogy ő nem a Fegyverszünet, hanem a Sálom Fejedelme, a Názáreti Jesua, akinek segítségével miénk lehet a Minden.ató békéje. Ezért – bár nyilván vigyázunk a Földre, segítünk az éhezőnek, fölvesszük a gyógyszertári maszkot és gyakran mosunk kezet – nem kell félnünk.

És Sálom töltheti meg a sábátunkat – ahogy a hét többi napját is.

Sabbat Sálom!

Honnan tudhatjuk, hogy Mózes szeretett minket? – Gondolatok a parasáról: Ki Tisszá

Honnan tudhatjuk, hogy Mózes szeretett minket? – Gondolatok a parasáról: Ki Tisszá

Ki tisza: 2 Mózes 30:11-34:35 Haftara: 1Kir 13:1-39

Avi Snyder

Eheti szidránk az Istennel szembeni hűtlenségünk egyik legszomorúbb példáját mutatja be. A 32. fejezet azt a tragikus esetet jegyzi fel, amikor elfordultunk az Örökkévalótól, és inkább egy aranyborjút imádtunk. Ugyanez a rész beszámol arról a titokzatos, Isten-adta szeretetről is, amelyet Mózes irántunk táplált.

Meg nem érdemelt szeretet

Mózes szeretetét nem érdemeltük meg. Bálványimádásunkkal nemcsak Istent, de Mózest is elutasítottuk, aki kihozott minket Egyiptomból; biztonságban átvezetett a Vörös-tengeren; elvitt az Úr hegyéhez, ahol megfogadtuk: „Megteszünk mindent, amit az Örökkévaló mond.” (2Móz./Smót 19:8). Azonban mihelyt Mózes magunkra hagyott, hogy az Úrtól több útmutatást kapjon, bizonytalanság és lázadás lett úrrá rajtunk, és követeltük: Áron, „Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon… nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel” (Smót 32:1). Bizony, nem érdemeltük meg Mózes szeretetét.

A közbenjáró szeretete

Mózes a közbenjáró szeretetével is szeretett minket. Tettünket követően Isten borzasztó szavakat mondott ki ránk: „És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom és végezzek velük!” (Smót 32:10) Mózest szeretete ilyen esedezésre késztette :

„Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, és ezt ígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, amennyi az égen a csillag…” (Smót 32:13)

Áldozatkész szeretet

Mózes, továbbá, áldozatkész szeretettel szeretett minket. Miután másodszor is visszatért, és elhozta nekünk a Tíz Igét a kőtáblákon, újra felment a hegyre, és a saját életét ajánlotta fel a miénkért cserébe:

„Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!” (Smót 32:32)

Akik még így szerettek

Tudtommal, az Írás rajta kívül csak két másik embert említ, akinek a szeretetét ez a három vonás jellemezte.

A Brit Hadasában, az Újszövetségben olvasunk a tarzuszi Saul rabbi – ismertebb nevén Pál apostol – értünk, az ő vér szerinti testvéreiért gyötrődő szeretetéről. Jóformán minden városba elvitte az Örömhírt a Messiás Jesua haláláról, amit a bűneinkért vállalt és feltámadásáról. Voltak, akik hittek, míg mások elutasították az üzenetet, és a hírvivő ellen fordultak. Saul, dacára a személyét ért számos támadásnak, így kiáltott fel:

„…nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, a Messiástól elszakítva, testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett” (Róma 9:3).

Ami még ennél is több

Természetesen Az, aki ezt a fajta szeretet a legerőteljesebben demonstrálta a számunkra, az Maga Jesua, a Messiás. Hiszen, bár Mózes és Saul kész volt az életét adni értünk, hogy kielégítse az Örökkévalónak a lázadásunk miatti jogos haragját, ténylegesen csak Jesua fizetett életével a bűneinkért, és a halálból is csak Ő támadt fel. Ahogy Ézsaiás próféta 700 évvel Jesua földi megjelenése előtt megjövendölte:

„Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?!… sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.” (Ézsaiás/Jesája 53:8, 12).

Hinni Mózesnek

Bálványimádásunk tragikus epizódja az Úrral szembeni hűtlenségünkről beszél, egyben Mózesnek az irántunk, tévelygők iránti szenvedélyes szeretetéről is. Mindez előremutat Jesuára, akit szeretete majd arra indít, hogy meghaljon a bűneinkért, hogy miután feltámadt a halálból, Hozzá fordulhassunk, kérhessük a bocsánatát és elfogadhassuk ajándékát, az örök életet. Nem meglepő, hogy Jesua ezt mondta:

„Ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem, mert énrólam írt ő.” (János 5:46).

Megjelent… – kicsit mélyebben az afikomen hagyományáról

Megjelent… – kicsit mélyebben az afikomen hagyományáról

Van a Peszach estéjén egy érdekes mozzanat, aminek az eredete homályba burkolózik. Az Afikomen elrejtése a vacsora elején és megtalálása a vacsora végén.

A házigazda előtt kendővel elválasztva fekszik három maceszlap (kovásztalan kenyér, pászka). A házigazda kiveszi közülük a középsőt, megtöri és egy kendőbe burkolva elrejti valahol a teremben.

A vacsora végén a gyerekek feladata, hogy az elrejtett kenyeret megtalálják és visszaszolgáltassák (némi alkudozás után, valamilyen jutalom fejében).

Az afikomen a hagyományok szerint a páskabárányt helyettesíti a mai széder-asztalon. Ma ugyanis nincs templom, ahol levághatná a zsidóság a peszachi áldozatot, az asztalon tehát nincs bárány. Épp ezért az afikomen az utolsó étel, amit a társaság elfogyaszt.

Mit jelent az afikomen?

Maga az elnevezés nem héber, hanem görög eredetű. Héberül írva: אֲפִיקוֹמָן, a szokásos magyarázat szerint a görög ἐπὶ κῶμον kifejezésből származik, ami azt jelenti: ami utána következik, azaz a desszert, hiszen ez után már nincs más „a kemencében”.

Csakhogy van itt néhány titokzatos dolog:

Miért három? – Erre többféle és épp ezért bizonytalan magyarázat is forgalomban van. Kohénok, léviták és a maradék Izráel… ez esetben nem adja magát a válasz, hogy miért a lévitákat törjük meg. Esetleg Ábrahám, Izsák és Jákób… ez esetben azt kell mondanunk, hogy nem Izsák töretett meg egykor a Mória hegyén, hanem egy bárány. Igen, az afikomenről pedig azt mondtuk, hogy a bárány jelképe.

Ráadásul az elnevezése is izgalmasabb, mint gondolnánk. Létezik ugyanis olyan görög szó, amelyet így ejtünk: afikomen/afékomen. Αφηκομεν azt jelenti: MEGJELENTEM.

Mit jelent számunkra az afikomen…

…akik hiszünk Jesuában, mint Messiásban? Nos, hisszük, hogy Ő a megígért, örök időktől elkészített Messiás, aki a maga idejében MEGJELENT a világban. Hisszük, hogy Ő nem csupán ember, hanem az Örökkévaló Igéje. A régi bölcsek nagyonis tudtak arról, hogy az Örökkévaló megjelenhet és cselekedhet az Ige által és Lelke által ebben a Világban. Mi így találkozhatunk vele, aki „Egészen Más”. Ő, az Ige jelent meg, hogy a próféták szavai szerint szenvedjen és meghaljon, mint tökéletes Peszachi bárány, mint Messiás.

Jesua így jött el és halt meg értünk egy Peszach-ünnepen. Testét egy fára függesztette az ellenség, ám a Nagy Szanhedrin egy jeles tagja, Joszéf elkérte a testét – nem tudta, ki ő valójában – hogy tisztességes zsidónak kijáró temetésben részesítse. Ezért a kor szokásai szerint fehér gyolcsokba tekerték és elrejtették egy sziklasírban. Ám az ünnep elmúltával Ő feltámadt a halálból és ismét megjelent tanítványainak, akiknek az élete attól a naptól fogva teljességgel megváltozott.

Aki ismeri és hiszi Jesua történetét, annak a számára az afikomen elnevezése, szerepe, szimbolikája teljességgel érthető és gazdag üzenetet hordoz.

Hogy Került Jesua a széderbe?

Azaz hogy került az afikomen a rabbinikus judaizmus hagyományai közé? Az én véleményem szerint Jeruzsálemben Jesua első követői és a Jesuában nem hívő zsidók egymás mellett éltek és volt még lehetőség látni és tanulni egymás hagyományait. Talán így került át a templomát vesztett zsidóság gyakorlatába ez a mozzanat, és tanúskodik Izráel igaz Messiásáról mind a mai napig, tudva, vagy inkább tudatlanul.

Egy széder vacsorán azonban nem ez az egyetlen olyan mozzanat, ahol Jézusról/Jesuáról megemlékezhetünk, vagy Róla új dolgokat érthetünk meg. Ha szeretnéd, segítünk neked, vagy családodnak, esetleg gyülekezetednek elindulni ebben a felfedezésben.

Ítélet (2015 Ros Hasana)

Ítélet (2015 Ros Hasana)

Avi Snyder 2015-ös Ros Hasana alkalmon elhangzott üzenete

ItéletA hagyomány szerint Ros Hasana alkalmával az Örökkévaló három könyvet nyit ki. Az elsőben az igazak vannak felírva az életre az elkövetkező évben. A másodikban a gonoszok találhatók a halálra. A harmadikba pedig ideiglenesen azok nevei kerülnek, akiket nem lehet egyszerúen a másik kettőbe sorolni (a legtöbb ember). Nekik van 10 nap idejük Jom Kippurig, hogy megbánják bűneiket.

Ezek a könyvek egy olyan témáról szólnak, amiket nem igazán szeretünk: elszámoltatás és ítélet. Jóel könyvében is igazából azért fújják meg a kosszarv kürtöt, hogy behirdessék a közelgő elszámoltatást és ítéletet:

Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakosa, mert jön az Úr napja, bizony, közel van már! … De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is.

Jóel 2:1, 12-13

Az ítélet valóságos:

A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. 31 Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.

Apostolok Cselekedetei 17:30-31

Az ítélet valóságos, akár tetszik, akár nem. Olyan, mint a Los Angeles-i nagy földrengések. A kérdés nem az, hogy lesz-e vagy sem, hanem hogy mikor következik be. De milyen is lesz az ítélet? Nos, nem lesz valami szép. Olyan lesz, mint a filmek, amik elé kiteszik a figyelmeztetést, hogy „Csak erős idegzetűeknek!”

Jajgassatok, mert közeledik az Úr napja, a Mindenható pusztításaként jön el. … Jön már az Úr napja kegyetlenül, féktelen, izzó haraggal. Pusztává teszi a földet, kipusztítja róla a vétkeseket.

Ézsaiás (Jesájá) 13:6, 9

Az ítélet igazságos lesz, és szükség van rá. Belül mindannyian vágyunk igazságtételre, arra, hogy a gonosz elnyerje méltó büntetését. A próféták is folyamatosan kiáltottak:

URam, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva! Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért! Uram, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni? Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők. Tiporják, URam, népedet, nyomorgatják örökségedet. Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat. Azt gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene.

94. zsoltár

Amikor látjuk magunk körül azt a sok gonoszságot és igazságtalanságot, mindannyian igazságért kiáltunk, és látni szeretnénk a gonoszok felett az ítéletet. Csupán annyi a probléma, hogy magunkról sosem vélekedünk úgy, hogy mi vagyunk a gonosz, aki megérdemli a büntetést. „Én nem vagyok olyan rossz ember.” Az elvetemültekhez hasonlítva te és én valószínűleg nagyszerűen nézünk ki (na jó, inkább csak te), no de Istenhez viszonyítva?

Isten sosem hallgat az ítélet felől, ezért nincs kifogásunk. Egyrészt figyelmeztet bennünket (Jóel 2:1, 15-17). Erre történelmi példák az amoriták, a niniveiek, Izrael és Júda népe, a Jesua kivégzését követő generáció és a miénk. Másrészt kérlel is minket:

Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?

Ezékiel 33:11

Harmadrészt vár ránk, hogy megtérjünk (igazából ez az egész emberiség történelmének bibliai meghatározása):

Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.

2Péter 3:9

Kérdezhetjük, mi van azokkal, akik még sosem hallották a megváltás üzenetét? Velük mi lesz? Egyik barátom, Laurie is ezt kérdezte. Nos, egyrészt mindenki kap lehetőséget, hogy halljon róla, másrészt most nem azokról beszélünk, akik még nem hallották, hanem rólad. Te már hallottad, és most már nem lehet kifogásod.

Az ítéletnappal kapcsolatban többféle reakciónk is lehet. Egyrészt ellenállhatunk, vitatkozhatunk, letagadhatjuk és megsértődhetünk. Másfelől figyelmen kívül hagyhatjuk. De az is lehetséges, hogy utánajárunk, hogy igaz-e, és ha kiderül, hogy igen, akkor Istenhez térve meg kell bánnunk bűneinket. Isten a mi reakciónkra fog válaszolni. Ha ellenállunk, vitatkozunk, megsértődünk, akkor épp az alá az ítélet alá fogunk kerülni, amitől Isten meg akart óvni bennünket. De ha megtérünk, Isten

  • Megszabadít és megment az ítélettől – Jóel 3:5: „De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.”
  • Helyreállítja, amit a bűn miatt elvesztettünk – Jóel 2:25: „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem.”
  • Megadja, hogy személyesen is megismerhessük Őt – Jóel 2:27 „Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.”
  • Kitölti ránk Lelkét, és bőséges életet garantál nekünk – Jóel 3:1 „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.”

Az örömüzenet a következő: Isten szenvedélyesen szeret minket, de mi fellázadtunk. „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta…” (Ézsaiás 53:6) Az ítélet közeleg, és igazságos lesz. De a szeretete miatt Isten elkészítette a kimenekedés útját. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16). Jézus meghalt a mi bűneinkért, és feltámadt a halálból (1Korintus 15:3). Isten mihozzánk kiált! „Meddig vonakodsz még megalázkodni előttem?” (2Mózes 10:3). „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” (Ézsaiás 30:18). Isten megígéri, hogy aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül, helyreáll Istennel a kapcsolata, és egy Szentlélekkel teljes élettel lesz megáldva (Jóel 2:32, Apostolok Cs. 2:38).

A kihívásom a következő. Ha hívő vagy, ne várd annyira az ítélet napját. Ha 1977 március 14-e előtt jött volna el az ítélet, ma nem állhatnék itt köztetek. Ha viszont még nem hiszel, Isten már szólt hozzád, kérlelt és most vár rád. Ha tudod, hogy mindez igaz, akkor cselekedj ehhez megfelelően. Ha pedig még nem vagy biztos benne, hogy igaz, akkor utána kell járnod.

Hanuka: az árral szemben?

Hanuka: az árral szemben?

Emlékszel-e a csodálatos történetre? Sokéves keserves harc után a Makkabeusok végül legyőzték a jóval inkább többségben levő ellenségeinket, visszafoglalták Jeruzsálemet, megtisztították a templomot, és az esélytelenséggel dacolva csodás módon meggyújtották a menórát. Ezért nevezzük a hanukát a fény ünnepének.

Emellett azonban a felszentelés ünnepének is hívják. Valójában a hanuka pontosan ezt jelenti: felszentelés. A hanuka ünnepén az őseink újra odaszentelték a Templomot és saját magukat a mi Istenünknek. Ez egy követendő példa. Ám van itt egy kis gond…

Igazából csak akkor könnyű odaszentelni magamat Istennek, ha már egyetértésben vagyok vele. De mi van akkor, ha Isten arra kér, hogy az árral (a többség véleményével) szemben kelljen úsznunk? Erre már volt számos korábbi példa is. Az egyik ilyen volt, amikor a 2 kémnek ellent kellett mondania a 10 kémmel, akire a többség hallgatott. Vagy Illésnek a Baal papjaival kellett a nép előtt ellenkeznie. Esetleg Mikának, az Úr prófétájának a király 400 prófétájával szemben kellett az Örökkévaló akaratát hirdetnie – akit emiatt gyűlölt a király. Mi van akkor, ha Jesua (Jézus) tényleg a Mózes és a próféták által megígért Messiás? Mi van akkor, ha ő az a bizonyos „Mózeshez hasonló Próféta”, akiről Isten azt mondta, hogy kövessük és engedelmeskedjünk Neki (Lásd: 5Mózes 18:18-19)? Vajon így, az árral szemben is könnyű lenne odaszentelnünk magunkat az Örökkévalónak?

Jesua maga mondta a zsidó kortársainak: „Higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.” Ha ő a megígért Messiás, akkor a legzsidóbb dolog hinni benne, azaz hinni neki.

Valóban eléggé odaszántuk magunkat Istennek, hogy Jesuában higgyünk, bármit is gondolnak vagy mondanak az emberek? Nikodémus, a szanhedrin egyik tagja feltette a kérdést: „Vajon elítéli a mi Tóránk (Törvényünk) az embert, míg ki nem hallgatták és meg nem tudták tőle, mit tett?” Ahhoz, hogy a Törvény szerint hozhassuk meg az ítéletet Jézusról (hogy vajon ő-e a Messiás, vagy sem), meg kell őt hallgatnunk, nem elég elfogadnunk mások  véleményét.

János evangéliumában az 5-től a 12. fejezetig feszegetik annak kérdését, hogy Jesua-e a Messiás. Jesua és kortársai beszélgetéseit rögzítette János, melyet mi magunk is elolvashatunk és imádságos szívvel döntést hozhatunk. A hanukára tekintettel egy rövid ízelítőt olvashunk (vagy hallgathatuk) a 10. fejezetből, a Templomszentelés ünnepén lezajlott párbeszédből:

22 Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt. 23 Jézus a templomban, Salamon csarnokában volt. 24 Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! 25 Jézus így válaszolt nekik: Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, 26 de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. 27 Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. 28 Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. 29 Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. 30 Én és az Atya egy vagyunk.

János 10:22-30

Ahogy a Makkabeusoknak meg kellett küzdeniük az ellenséggel, ugyanúgy ma is küzdelem folyik azért, hogy az Igazi Világosság beragyoghassa lelkünket – a kérdés: engedünk neki?

A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. ♦ Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

János 1:5 és 9–14