A hagyomány szerint Ros Hasana alkalmával az Örökkévaló három könyvet nyit ki. Az elsőben az igazak vannak felírva az életre az elkövetkező évben. A másodikban a gonoszok találhatók a halálra. A harmadikba pedig ideiglenesen azok nevei kerülnek, akiket nem lehet egyszerúen a másik kettőbe sorolni (a legtöbb ember). Nekik van 10 nap idejük Jom Kippurig, hogy megbánják bűneiket.
Ezek a könyvek egy olyan témáról szólnak, amiket nem igazán szeretünk: elszámoltatás és ítélet. Jóel könyvében is igazából azért fújják meg a kosszarv kürtöt, hogy behirdessék a közelgő elszámoltatást és ítéletet:
Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakosa, mert jön az Úr napja, bizony, közel van már! … De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is.
Az ítélet valóságos:
A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. 31 Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.
Az ítélet valóságos, akár tetszik, akár nem. Olyan, mint a Los Angeles-i nagy földrengések. A kérdés nem az, hogy lesz-e vagy sem, hanem hogy mikor következik be. De milyen is lesz az ítélet? Nos, nem lesz valami szép. Olyan lesz, mint a filmek, amik elé kiteszik a figyelmeztetést, hogy „Csak erős idegzetűeknek!”
Jajgassatok, mert közeledik az Úr napja, a Mindenható pusztításaként jön el. … Jön már az Úr napja kegyetlenül, féktelen, izzó haraggal. Pusztává teszi a földet, kipusztítja róla a vétkeseket.
Az ítélet igazságos lesz, és szükség van rá. Belül mindannyian vágyunk igazságtételre, arra, hogy a gonosz elnyerje méltó büntetését. A próféták is folyamatosan kiáltottak:
URam, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva! Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért! Uram, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni? Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők. Tiporják, URam, népedet, nyomorgatják örökségedet. Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat. Azt gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene.
Amikor látjuk magunk körül azt a sok gonoszságot és igazságtalanságot, mindannyian igazságért kiáltunk, és látni szeretnénk a gonoszok felett az ítéletet. Csupán annyi a probléma, hogy magunkról sosem vélekedünk úgy, hogy mi vagyunk a gonosz, aki megérdemli a büntetést. „Én nem vagyok olyan rossz ember.” Az elvetemültekhez hasonlítva te és én valószínűleg nagyszerűen nézünk ki (na jó, inkább csak te), no de Istenhez viszonyítva?
Isten sosem hallgat az ítélet felől, ezért nincs kifogásunk. Egyrészt figyelmeztet bennünket (Jóel 2:1, 15-17). Erre történelmi példák az amoriták, a niniveiek, Izrael és Júda népe, a Jesua kivégzését követő generáció és a miénk. Másrészt kérlel is minket:
Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?
Harmadrészt vár ránk, hogy megtérjünk (igazából ez az egész emberiség történelmének bibliai meghatározása):
Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.
Kérdezhetjük, mi van azokkal, akik még sosem hallották a megváltás üzenetét? Velük mi lesz? Egyik barátom, Laurie is ezt kérdezte. Nos, egyrészt mindenki kap lehetőséget, hogy halljon róla, másrészt most nem azokról beszélünk, akik még nem hallották, hanem rólad. Te már hallottad, és most már nem lehet kifogásod.
Az ítéletnappal kapcsolatban többféle reakciónk is lehet. Egyrészt ellenállhatunk, vitatkozhatunk, letagadhatjuk és megsértődhetünk. Másfelől figyelmen kívül hagyhatjuk. De az is lehetséges, hogy utánajárunk, hogy igaz-e, és ha kiderül, hogy igen, akkor Istenhez térve meg kell bánnunk bűneinket. Isten a mi reakciónkra fog válaszolni. Ha ellenállunk, vitatkozunk, megsértődünk, akkor épp az alá az ítélet alá fogunk kerülni, amitől Isten meg akart óvni bennünket. De ha megtérünk, Isten
- Megszabadít és megment az ítélettől – Jóel 3:5: „De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.”
- Helyreállítja, amit a bűn miatt elvesztettünk – Jóel 2:25: „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem.”
- Megadja, hogy személyesen is megismerhessük Őt – Jóel 2:27 „Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.”
- Kitölti ránk Lelkét, és bőséges életet garantál nekünk – Jóel 3:1 „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.”
Az örömüzenet a következő: Isten szenvedélyesen szeret minket, de mi fellázadtunk. „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta…” (Ézsaiás 53:6) Az ítélet közeleg, és igazságos lesz. De a szeretete miatt Isten elkészítette a kimenekedés útját. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16). Jézus meghalt a mi bűneinkért, és feltámadt a halálból (1Korintus 15:3). Isten mihozzánk kiált! „Meddig vonakodsz még megalázkodni előttem?” (2Mózes 10:3). „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” (Ézsaiás 30:18). Isten megígéri, hogy aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül, helyreáll Istennel a kapcsolata, és egy Szentlélekkel teljes élettel lesz megáldva (Jóel 2:32, Apostolok Cs. 2:38).
A kihívásom a következő. Ha hívő vagy, ne várd annyira az ítélet napját. Ha 1977 március 14-e előtt jött volna el az ítélet, ma nem állhatnék itt köztetek. Ha viszont még nem hiszel, Isten már szólt hozzád, kérlelt és most vár rád. Ha tudod, hogy mindez igaz, akkor cselekedj ehhez megfelelően. Ha pedig még nem vagy biztos benne, hogy igaz, akkor utána kell járnod.
